Eucharisztikus

KONGRESSZUS 2013

Eucharisztiáról

Eucharisztiáról

Az Eucharisztiában (Oltáriszentségben) Anyaszentegyházunk hite szerint egyértelmű, hogy Jézus valóságosan jelen van – az Ő ígéretének megfelelően. Ez a jelenlét időnként csodákkal igazolódik, de általában és jellemzően hit kérdése, mivel egyes teljesen egyedi esetektől eltekintve érzékszerveinkkel csak az ostyát és a bort láthatjuk és ízlelhetjük. Mégis hitünk alapja, hogy Jézus Krisztus – a pap átváltoztató szavait követően – valóságosan megjelenik, bele lényegül az anyagba.

   Mivel hitünk alapja, hogy Jézus Krisztus jelen van az Oltáriszentségben, ezért – különösen az utóbbi évszázadokban – kialakult az a szokás, hogy elidőzzünk a templom csendjében a Tabernákulum előtt és beszélgessünk imádságunkban az Oltáriszentségben ott tartózkodó Megváltónkkal.

   Az utóbbi években a közbiztonság romlására történő hivatkozással templomaink jellemzően be vannak zárva napközben és éjszaka, ezért nem lehet ezen időszakokban meglátogatnunk Jézus Krisztust a templom csendjében rövidebb-hosszabb beszélgetésre. Ennek a hiánynak valamilyen szintű pótlását kívánjuk adni azzal, hogy az internet adta lehetőségeket kihasználva a számítógépes képernyőn meg tudjuk jeleníteni a kitett Oltáriszentséget. Ezt kínálja a bejelentkezés az alábbi linkre!

   De mielőtt kattintana, gondolja át, hogy ha teljes képernyőn akarja szemlélni, akkor az F11-et kell megnyomnia, majd az otthon végzett szentségimádás után újból nyomja meg az F11-et és akkor visszalép a gép a normál használatra.

 

Folyamatos szentségimádás online (St. Martin of Tours Catholic Church, Lousville, Kentucky, US): 

http://74.142.49.38:8000/view/viewer_index.shtml?id=81334

 

 

Az Eucharisztiáról általában

 

„Én vagyok az élet kenyere.Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon.Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital.Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. (Jn 6,48-58)

***

 

„Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal:

»Vegyétek és egyétek, ez az én testem.« Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,26-28)

 

Mit jelent nekem az Oltáriszentség, a Titkok Titka?

 

„Amikor Krisztus nálunk van, lecsendesíti testük lángolását a lélek törvénye ellen, feléleszti bennünk az istenfélelmet, lecsillapítja bennünk a lélek viharait, meggyógyítja betegségeit, behegeszti sebeit, és mint a jó pásztor, aki életét adja juhaiért, minden bukásunkból felemel bennünket.”

(Alexandriai Szent Cirill)

 

Az Oltáriszentségben ugyanaz a Jézus van jelen, aki Betlehemben megszületett, hirdette az örömhírt, gyógyította a betegeket, táplálta az éhezőket, aki meghalt a kereszten, aki aztán feltámadt a sírból és dicsőségesen felment a mennybe, miután távozása előtt megalapította Anyaszentegyházát. Nem csoda, ha maga az Egyház szinte nem ismer határt hálás örömének kifejezésében, amikor az Oltáriszentségről van szó.

Jó Nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány (vö. Jn 13,25), érezni az Ő szívének végtelen szeretetét… Drága testvéreim, hányszor, de hányszor tapasztaltam ezt, és mindig erőt, vigasztalást és segítséget találtam!

(II. János Pál pápa,

részlet Az Egyház az Eucharisztiából él c. enciklikából, 25. sz.)

 

„Az Eucharisztia a jelenlét misztériuma, mely által leginkább megvalósul Jézus ígérete, hogy velünk marad a világ végezetéig”

(Mane nobiscum Domine,

16 – II. János Pál pápa apostoli level 2004-ben)

 

A szentségimádásban nem kell egyfolytában „programról” gondoskodni, hiszen itt személyes találkozásról van szó (a „program” maga Jézus). Higgyük, hogy van mondanivalója a számunkra! Még akkor is, ha ez az adorációban nem mindig a szavak szintjén történik. A szeretet nyelvezete jóval mélyebb és gazdagabb. Érdemes megpróbálni legalább egyszer egy csöndes órát ajándékozni Jézusnak! Valami újat és nagyon szépet fogunk megtapasztalni.

(Magyar Pál)

 

A szentségimádást először csak egyedül végeztem. Teljes csendben, eszköztelenül. Szerettem volna találkozni azzal, akitől addigra már rengeteg ajándékot kaptam, és aki mérhetetlenül több minden ajándéknál.

Hónapokon át alig vártam, hogy leteljen az az egy óra, amit odaígértem Neki. Semmi béke, semmi vigasztalás, semmi látványos gyümölcs nem termett, sőt napról napra nehezebb volt kitartani, mert szívem minden sötétsége felszínre tört. Fél évbe telt, amikor végre béke lett, s „csendesen és váratlanul átölelt az Isten”.

(Varga László)

 

Az egyházatyák egyáltalában nem rendeztek filozófiai vitákat arról, hogyan változik át a kenyér Krisztus testévé, amint azt később a skolasztika tette. Egyszerűen állítják és rendületlenül hiszik a tényt: a kenyér, bármennyire is kenyérnek látszik, már nem kenyér többé, hanem Krisztus valóságos Teste. Krisztus csakugyan jelen van a kenyér színe alatt, tehát a valóságos Krisztust nyújtja a pap és fogadja az áldozó. Még csak eszükbe sem jut óvni híveiket, ne bízzák magukat érzékeik szavára. A látszat teljesen mellékes, egyedül a valóság a fontos. A látszat megcsalhat, félrevezethet, mást mutathat, de a valóság meg nem téveszt: a színek alatt Jézus Krisztus láthatatlan, igazi és valóságos Teste van jelen!

 

„Amint az Isten szava szerint Jézus Krisztus testté lett, valóságos testet vett föl a mi üdvösségünkre: éppúgy Krisztus szava szerint az Eucharisztia Krisztus Teste és Vére, testünk-lelkünk táplálására.”

(Szent Jusztin)

 

„Ha egyszer maga Krisztus mondja a kenyérről: Ez az én testem, és a borról: Ez az én vérem, – ugyan ki merné kétségbe vonni szavait és azt mondani, hogy az nem test és nem vér?!”

(Jeruzsálemi Szent Cyrill († 386))

 

„Mit törődöm az én érzékeim tanúságával? Ha egyszer az Úr azt mondja: »Ez az én testem«, vessük alá magunkat és higgyünk neki!”

(Aranyszájú Szent János († 407))

 

„De veritate carnis et sanguinis non relictus est ambigendi locus, azaz: a kenyér és a bor csakugyan Krisztus Teste és Vére, ezen kételkedni teljes képtelenség.”

(Milánói Szent Ambrus)

 

Az eucharisztikus jelenlét

„Ez a mennyből alászállot kenyér; aki ebből eszik, nem hal meg.” (Jn 6,50)

E szavak a hit által adott összes szentségi titkok közül a legnagyobbról és legmagasztosabbról szólnak, Krisztus, aki meghalt és utána feltámadt értünk, szellemileg halálának és feltámadásának teljességével jelen van. Jelenlétét e nagy szentségben szellemi jelenlétnek mondjuk, nem mintha… nem lenne a valóságban jelen, hanem csak azt fejezzük ki általa, hogy sem nem láthatjuk, sem nem hallhatjuk őt jelenlétében, hogy nem közelíthető meg, illetőleg nem állapítható meg valamilyen érzék által, hogy nem térben, nem érzékileg van jelen, bár valósággal jelen van. Hogy ez mi módon történik, természetesen titok.

Kérjük Őt, hogy vonzzon minket magához, és adjon hitet nekünk. Ha titkait nagyon nehezeknek érezzük a számunkra, és kételyt támasztanak bennünk, kérjük tőle az alázatosság és szeretet adományát. Azok, akik szeretnek és alázatosak, meg fogják azokat érteni. Érzékies lelkületűek nem vágyódnak utána, s a dölyfös szelleműek megütköznek rajtuk. De a szeretet vágyódik utána, és az alázatosság bizonyítottnak veszi… Kérjük őt, hogy töltsön el komoly sóvárgással után, hogy szomjúhozzuk jelenlétét, hogy nyugtalanul keressük őt s örüljünk, ha halljuk, hogy megtalálható még most is az érzékelhető dolgok leple alatt, és töltsön el áhítatos bizakodással, hogy meg is találjuk őt.

Boldogok valóban, akik nem látnak és hisznek.

(Newman bíboros)

 

***

 

25. Az Eucharisztia szentmisén kívüli tiszteletének fölbecsülhetetlen értéke van az Egyház életében. Ez a tisztelet szorosan kapcsolódik az eucharisztikus áldozat ünnepléséhez. Krisztus jelenléte a szentmise után megőrzött szent színek alatt – mely jelenlét mindaddig valóságos, amíg a kenyér és a bor színe megmarad – az áldozat bemutatásából ered, és a szentségi, illetve lelki egyesülésre irányul. A lelkipásztorok feladata, hogy személyes példájukkal is előmozdítsák a szentségimádást, különösen a szentségkitételt és a szent színek alatt jelenlévő Krisztus imádását.

Jó Nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány (vö. Jn 13,25), érezni az Ő szívének végtelen szeretetét. Ha a kereszténységnek a mi korunkban elsősorban „az imádság művészetében” kell különböznie másoktól, ugye érezzük sürgető szükségét, hogy hosszasabban elidőzzünk lelki társalgásban, csöndes imádásban, szeretetünket kifejezve a Legszentebb Szentségben jelenlévő Krisztusnál? Drága testvéreim, hányszor, de hányszor tapasztaltam ezt, és mindig erőt, vigasztalást és segítséget találtam!

Erre a Tanítóhivatal által ismételten ajánlott és dicsért gyakorlatra a szentek sokasága ad nekünk példát. Kiválik közülük Liguori Szent Alfonz, aki ezt írta: „A szentségek után az összes ájtatosságok közül a szentségi Jézus imádása a legkedvesebb Istennek és a leghasznosabb számunkra”. Fölbecsülhetetlen kincs az Eucharisztia: nemcsak ünneplése kapcsol a kegyelem forrásához, hanem az is, amikor szentmisén kívül időzünk Nála. Ha egy keresztény közösség alkalmasabbá akar válni Krisztus arcának szemlélésére – abban a szellemben, amit a Novo millennio ineunte és a Rosarium Viginis Mariae apostoli leveleimben sugalltam –, nem mellőzheti az Eucharisztia tiszteletének ezt a formáját sem, amelyben folytatódnak és megsokszorozódnak a szentáldozás, a Krisztus testében és vérében való részesedés gyümölcsei.

(II. János Pál pápa)

(Ecclesia de Eucharistia – Az Egyház az Eucharisztiából él c. enciklika, 25. sz.)

 

 

***

 

A hívek ne legyenek közömbösek és passzívak

A péteri szolgálat állandó központja és forrása az Eucharisztiában van, amely a keresztény élet szíve, az egyház evangelizáló missziójának kezdete és csúcspontja. Jézus Krisztus élő kenyér az emberiség számára és valóban jelen van a megszentelt ostyában és kehelyben. Gyakran csak kis figyelmet szentelnek az Oltáriszentség tiszteletének, amely a keresztény misztérium elhomályosulásának jele és oka. Ez fordul elő akkor is, amikor a szentmise során nem Jézus jelenik meg, hanem egy sok mindennel elfoglalt közösség ahelyett, hogy imában elmélyedve hagyná magát, hogy az Úr magához vonzza.

A liturgiában résztvevő keresztény hívő elsődleges és alapvető feladata nem az, hogy elfoglalja magát, hanem, hogy meghallgassa az elhangzottakat, megnyíljon rá és befogadja azt. A befogadás nem passzív vagy közönyös viselkedést jelent, hanem együttműködést az igaz egyház természete szerint, amely egyszerre emberi és isteni, látható és láthatatlan, buzgó a cselekvésben és elmélyült az elmélkedésben, jelen van a világban és ugyanakkor állandó vándorúton jár. Ha a liturgia során nem domborodik ki Jézus alakja, akkor az nem keresztény liturgia! Nagyon távol vannak ettől azok, akik az inkulturáció nevében a szinkretizmus hibájába esnek, olyan rítusokat bevezetve a szentmise bemutatásába, amelyeket más vallásokból és kulturális sajátosságokból vettek át.

Az Eucharisztia túl nagy ajándék ahhoz, hogy háttérbe szorítsák és lekicsinyítsék különösen akkor, amikor megfosztva szentségi jellegétől úgy élik meg, mintha nem lépné túl a testvéri, baráti találkozó értelmét és értékét. Az istentisztelet nem születhet saját fantáziánkból, amely egyfajta kiáltás a sötétségbe vagy egy egyszerű önmegerősítés. Az egyház azért ünnepelheti és imádhatja az Eucharisztiában jelenlevő Krisztus misztériumát, mert elsőként Krisztus ajándékozta oda magát érte a kereszt áldozatában. Az egyház ebből a jelenlétből él és létezésének oka, hogy elterjessze ezt a jelenlétet az egész világban.

(XVI. Benedek pápa, 2010. 04.15.)

 

 

 

 

 

 

 

Képgaléria

Beer püspök úr ...

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, amivel értesítjük a fontos információk megjelenéséről.

Kérjük ajánlja oldalunkat: IWIWSatartlapGoogle bookmarkFacebook Twitter {nice1}

Támogatás

Kérjük támogassa a kongresszus megszervezését!(PayPal)

Amount: