Eucharisztikus

KONGRESSZUS 2013

Az 1938-as Kongresszus

Eucharisztikus konferenciákról

A kezdetek

Eucharisztikus Konferenciákat a XIX. század második felében kezdtek először szervezni. Egy francia hölgy, Emilia Tamisier igen sokat küzdött az 1870-es években azért, hogy az Eucharisztia ünneplését külön alkalmakkor is meg lehessen tartani. A célja volt: „A társadalom megmentése az Oltáriszentség által”. Egy-két eucharisztikus zarándoklat után sikerült eljutni oda, hogy Eucharisztikus kongresszus is létrejöhessen.

A közöttünk Testével és Vérével személyes jelenlétében maradó Krisztus mindig egy ellenséges világ közepette gyűjtötte maga köré híveit, hogy oltalmuk és erősségük legyen.

Bizonyos értelemben az Egyház története nem egyéb, mint az Eucharisztia küzdelmei és diadalai. Az Ő sugárzása fonja át azóta a századokat.

Az eucharisztikus világkongresszusoknak általában, de különösen a lille-i első kongresszusnak (1881.07.28.) el nem vitatható dicsősége egyrészt az, hogy szinte kizárólag világi hívek hozták életre, azok toborozták össze a híveket és vitték közéleti diadalra a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok ügyét. Másrészt pedig az az üldözés és az a sok szenvedés, amely kísérője volt az első eucharisztikus világkongresszusnak, szinte máig is a kongresszusok állandó velejárója maradt.

A Királyok Királya körül ma is süntelen ott settenkedik a világ Fejedelme, a „misterium odii”, „A gyűlölet misztériuma”. De a krisztusgyűlölet mellett állandóan jelen van az igazi krisztusszeretet, hódolat, amely szüntelenül zengi: Dicsértessék és áldassék a legméltóságosabb Oltáriszentség mos és mindörökké!

 

Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten, 1938-ban

Előzetes események

1938. május 22-én, vasárnap a Szent István Bazilikában háromezer rendőr vett rész a szentmisén és járult szentáldozáshoz. „Ha a rendőr imádkozik, nyugodt lehet a család, a hitves, a társadalom és a haza” – mondta a szónok.

Részlet XI. Piusz pápa leveléből: „Hol kereshetné ma a szenvedő emberiség bajaira a gyógyulást, ha nem Jézus Krisztusban, aki az út, az igazság és az élet… Vissza kell térni az isteni Mesterhez és ismét megadni neki a köteles tiszteletet, és felébreszteni a szeretet tiszta lángját. Vissza kell vezetni az embereket a legfölségesebb Oltáriszentséghez… Jézus Krisztus evangéliumának parancsaihoz…

Buzgón kérjük Istentől, hogy Krisztus az eucharisztikus színek alatt diadalmaskodjon az utcákon, tereken fővárosotok templomaiban és a lelkekben. Szívből adom apostoli áldásomat mindenkire.”

 

A Kongresszus

A 38-as Világkongresszus megnyitása előtti estén (május 24-én) az Ünnepi Csarnokban Pacelli bíboros szavai után megható volt, amikor Balla Sándor, százéves alföldi magyar lépett a dobogóra, és így köszöntötte a pápai követet:

„Áldott, aki az Úr nevében jő, hozsanna a magasságban! – Ezt énekeli a magyar föld dolgozó, sokat szenvedett népe. Így köszönti azt, aki a mi Urunk Jézus földi helytartójának, Szent Péter utódjának követségében jött mihozzánk.

A mindennapi kenyérért verejtékező földíves nép hűséges katolikus hitéhez. Hisszük és valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus jelen van a legméltóságosabb Oltáriszentségben, és ezt a kincset a Római Katolikus Egyházra bízta. De azt is hisszük és valljuk, hogy a földön szántott barázda, az elvetett mag, a mindennapi kenyérért csorduló verejtékünk közelebb visz minket a teremtő Istenhez, közelebb visz az Oltáriszentséghez. Jézus Krisztus azzal tüntetett ki minket, földmíves népet, hogy a mi kezünkből kikerülő kenyeret választotta palástjának. Erről a hitről teszünk itt tanúságot Szentséges Atyánk követe előtt. Ezt hoztam el a föld népének nevében. Fogadja ezt a hitvallásunkat, mint katolikus magyar lelkünk legdrágább ajándékát. Áldja meg a szentségi Jézus minden lépését! Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!”

 

1938 május 25-én, szerdán zuhogó esőben gyülekeztek az emberek. Már hétfő dél óta szakadatlanul esett az eső. Reménytelennek látszott, hogy kiderül az idő. A gyermekek, akik a budapesti kongresszus sikeréért annyi imádságot és annyi szentáldozást ajánlottak fel, nem imádkoztak hiába, mert egyszercsak elállt az eső, és fél órán belül kisütött a nap! Krisztust emlegette az egész főváros!

Május 26 és 29 között több, mint 250 ezer ember utazott fel vidékről Budapestre, hogy részt vegyen a Kongresszuson. Kb. 300 ezer budapesti hívő vett részt a rendezvényeken. Hitler a németeknek és osztrákoknak megtiltotta a részvételt, mégis kb. 25 ezer külföldi tudott csatlakozni ehhez a csodálatos rendezvény sorozathoz.

25-én, szerda délután a Hősök terén mintegy 200 ezer ember vett részt az ünnepi megnyitó szentmisén. Részlet Pacelli bíboros beszédéből: „Az eucharisztikus Krisztussal ma is úgy bánnak, ahogyan bántak Krisztussal földi életében. Krisztus szenvedése Betlehemtől és a Golgotától az idők végezetéig tart.

Ez a keresztény szív számára megpróbáltatást és szenvedést okozhat, de nem lehet akadálya hitének.

Hol van ma Heródes és Pilátus? Hol van Néró, Dioklécián és Juliánus aposztata? Hol vannak az első századok keresztényüldözői? Porrá és hamuvá lettek a kereszténység ellenségei. A győztes: az Oltáriszentség Krisztusa!... Ő lesz a győztes továbbra is!

Az istentagadás és istengyűlölet apostolai hiába akarják Krisztus művét, sőt nevét is száműzni az államból, a hívek szívéből… Az Oltáriszentség az emberiség számára hitünk foglalata, a szentség iskolája…

A szentek példáján láthatjuk, milyen szoros kapcsolat van az Eucharisztia és az életszentség között. Szentekké kell lennünk az Oltáriszentség által!”

Másnap, áldozócsütörtökön 150 ezer elsőáldozó (és az ő hozzátartozóik) gyűltek össze a Hősök terén. A meleg májusi napfényben 300 pap végezte az áldoztatás szolgálatát.

A külső látható szépség mellett a lényeg természetesen a gyermekek, fiatalok lelki tisztasága, lelkük kegyelembe öltözött ragyogása volt, azután a Jézus Krisztusba vetett hit, a Jézus utáni vágyódás és az iránta megnyilvánuló szeretet. Igen, ez a lényege a szentáldozásnak.

Az Eucharisztikus Világkongresszus ideje alatt az Andrássy úton és a Hősök terén sűrűn álltak a gyóntatószékek…

 

Csütörtök este indult a „tündöklő diadalút a magyar sors folyóján”. A Szent István Bazilikától körmenetben vitték a Szent István gőzösre az oltáriszentséget. A gőzöst nyolc hajó kísérte. A hajók: egy hajón kivilágított körmeneti kereszt; két hajón hatalmas gyertya; következő hajón ötven harsonás és imádkozó apácák; majd negyven, dalmatikába öltözött kispap füstölőkkel; és a vezér hajón a pápai legátus és a bíboros térdelve az Oltáriszentség előtt… majd még öt hajó, az ötödiken szintén kivilágított kereszt. A menet megkerülte a Margit szigetet és visszatért az Eötvös térre. A hidak gyönyörű látványt mutattak a speciális díszítéseikkel. A visszaérkezés után szentségi áldás következett. Amikor a körmenet elindult vissza a Bazilikába, elkezdődött a tűzijáték a Gellért hegyről.

Péntek reggel a Hősök terén a katonák és hadirokkantak vettek részt szentmisén.

27-én pénteken éjszaka 150 ezer férfi jelent meg a Hősök terén szentségimádásra, Csávossy Elemér jezsuita atya elmélkedésével és az éjféli szentmisén a szentáldozásra. Ekkor a „világosság a sötétségben világított!” A szentáldozás előtt 150 ezer férfi együtt zengte: „Szívednek szenteljük magunkat!”

A harmadik napon, szombaton az Egyház egységéért tartott konferenciát rendezték meg. Este ünnepség volt az Operaházban, ahol előadták Liszt Ferenc Krisztus Oratóriumát.

A befejező napon, vasárnap a falu fiatalsága vonult fel az Ünnepi Csarnoknál. 25 ezer fiatal érkezett az ünnepi nagygyűlésre.

A Hősök terén folyamatosan gyűlt a nép. A délelőtti szentmisére mintegy 500 ezer ember érkezett a helyszínre. A főoltárhoz vonult a papság: háromszáz áldozópap, hatszáz ministráns, majd papnövendékek, felszentelt papok, bíborosok. 1200 tagú kórus énekelte a Christus Vincit-et.

Délután három órakor a Szent István Bazilikából elindult az oltáriszentséges körmenet a Hősök terére. Négy és fél órán át hömpölygött a hívek ezer színben pompázó menete. Erre a napra az egymilliós Budapest kétmilliósra duzzadt a zarándokoktól. Amikor a körmenet a Hősök terére ért a napsütés helyett zuhogó eső kísérte a menetet. Két nagy mennydörgés közben felcsendült magyarul a Te Deum: „Téged Isten dicsérünk…”

A felhőszakadás miatt csak a pápai legátus beszéde hangzott el, Serédi Jusztinián bíboros beszédét a rádió közvetítette este. Pacelli bíboros többek között az alábbiakat mondta:

„Tanúim lesztek! – Ezekkel a szavakkal búcsúzott az Üdvözítő tanítványaitól, és ezekkel a szavakkal búcsúzik tőlünk is, akiket szétküld ebbe a szeretetszegény és gyűlölettel teli mai világba, mint az ő szeretetparancsának apostolait, hírnökeit és követőit.

Ez a kongresszus a szeretet kötelékével fűzi össze az eucharisztikus Király híveit mind az öt világrészben. Az eucharisztikus lelkek erős lelkek. Az eucharisztikus lelkek hősies lelkek.

Nem a világtól való visszahúzódás a helyes magatartás, hanem az Eucharisztiából táplálkozó szeretet-apostolkodás. Ennek kell meghódítania a világot. A jó és a rossz hatalmas párviadalban mérkőznek egymással. A jelen pillanatban senkinek sincs joga ahhoz, hogy közömbös legyen.” Majd egy imával zárta szavait:

„Ó, Jézus Krisztus, Te, aki a Világ Királya vagy, fordítsd jóságos és könyörületes tekintetedet ezekre a százezrekre, akik a katolikus világ küldötteiként kelettől nyugatig összegyűltek oltárodnál, eucharisztikus királyi asztalod vendégeiként, hogy megünnepeljék a szeretet szent testvéri ünnepét…

Add meg nekik az erőt, hogy a kegyelemben gazdag napok sugalmazásait Hozzád és hozzájuk méltó tettekre tudják váltani. Add, hogy mindegyikőjükből a szeretet tanúja, hirdetője és apostola legyen. Add, hogy akik a szent nevedben itt összegyűltek és azok is, akik szerte a világon ebben az ünnepélyes pillanatban veled együtt éreznek, szívük békés átalakulásának harcosai legyenek, lángra lobbantva békétlen korunk viharai közepette a szeretetnek azt a tüzét, amelyet te hoztál e világba.

„Mane obiscum Domine! – Maradj velünk Urunk!” – Így imádkozik és könyörög a te néped ezekben a súlyos időkben. Mielőtt ütne a válás órája… a hála Te Deumát énekeljük: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.”

Kedves magyar testvéreim! Boldogan viszem hírül Őszentségének, milyen lelkes és méltó ünnepségnek voltunk tanúi a magyar fővárosban… Különösen ki akarom még emelni a magyar közönség példátlanul fegyelmezett magatartását. Kívánom, hogy e szép napok emléke soha el ne vesszen, és mindnyájunkon a szentségi Jézus áldása legyen életben és halálban.

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Éljen Mária országa!”

Másnap, 1938 május 30-án megkezdődött a Szent István Év, az első szent királyunk halálának 900. évének kapcsán sok-sok megemlékezéssel. Ebben az évben a Szent Jobb országjáró körútra indult, bejárva minden fontosabb helyet.

 

Az 1938-as magyar kongresszuson XI. Pius pápát Pacelli bíboros képviselte, aki nagyon komoly lelki élményekkel tért vissza Rómába, és 10 év múltán pápaként rádióbeszédében külön megemlítette, hogy milyen felemelő, szívet melengető, hitet erősítő csodálatos élményeket adott a budapesti eucharisztikus ünneplés.

(Felhasznált irodalom: Katona István: A Szeretet köteléke, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2007.)

 

***

 

1938-ban, volt öregcserkész osztálytársaim beszerveztek rendezőnek a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra, mely miatt a műegyetemi vizsgáimból egy-kettőt pótolni kellett, mégis megérte. Életem első, megrázó élménye volt ez, mert ekkor találkoztam életemben először kézzelfoghatóan a Szentlélekkel! Főleg a férfiak éjszaki szentségimádása hatott rám megdöbbentő módon.

A Hősök tere teli volt, de telis tele paddal. És ez a Hősök tere este tíz órára megtelt. Jöttek a férfiak, akik már unták azt, hogy az asszonyok rábeszélik őket arra, hogy menjenek el. Azt mondták, hogy inkább elmegyek, de most már egy szót se halljak! Nem tehettek róla, és eljöttek gúnyos mosollyal, szivarral a szájukban este 10 órára. És 12-re majdnem mindegyik gyónni és áldozni akart!

Olyan lélekjárás volt… Csodálatos volt! … Olyan volt, amit a hívő rendező sem remélhetett! Mit tehetett a szolgálat? Fel kellett ébreszteni a papokat, hogy gyertek, mert az itt levők nem győzik ellátni a szolgálatot!

Csodálatos volt! Nagy kegyelem áradt!

Kis pont voltam, egy rendező körszalagos gyerek, de láttam ott közelről a népen, az emberek arcán ezt a megváltozást. Nagyon szép élmény volt!

Földi Endre

 

 

A 38-as Kongresszus képeit megnézheti a képek menüben...

 

Képgaléria

bazilika távolr...

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, amivel értesítjük a fontos információk megjelenéséről.

Kérjük ajánlja oldalunkat: IWIWSatartlapGoogle bookmarkFacebook Twitter {nice1}

Támogatás

Kérjük támogassa a kongresszus megszervezését!(PayPal)

Amount: